1910-1919

TELJES GŐZZEL ELŐRE!

 

6. Tantárgyi körkép

Az 1909/10-es tanévben már mind a 8 évfolyamon zajlott az oktatás. Az alapítás évének magányos kis 34 fős osztálya megkezdte utolsó évét a gimnáziumban. Nézzük hát, mit is tanultak a kor diákjai. A tanult tantárgyak és óraszámaik az új oktatási törvényig a következők voltak:

 

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

Vallástan

2

2

2

2

2

2

2

2

Magyar nyelv

5

5

4

3

3

3

3

3

Latin

6

6

6

6

5

5

5

4

Görög

-

-

-

-

5

5

5

4

Német

-

-

4

4

3

3

3

3

Történelem

-

-

3

3

3

3

4

4

Számtan

4

4

3

3

3

4

3

2

Rajzoló geometria

4

3

2

2

-

-

-

-

Földrajz

3

3

2

-

-

-

-

-

Természetrajz

2

2

-

-

-

-

-

-

Növénytan

-

-

-

3

-

-

-

-

Állattan

-

-

-

-

3

-

-

-

Ásványtan

-

-

-

-

-

3

-

-

Természettan

-

-

-

-

-

-

4

4

Egészségtan

-

-

-

-

-

-

2

2

Bölcsészet

-

-

-

-

-

-

-

3

Szépírás

1

1

-

-

-

-

-

-

Torna

2

2

2

2

2

2

2

2

Ének

1

1

1

1

1

1

1

1

ÖSSZESEN

30

29

29

29

30

31

34

34

Iskolánk főgimnázium volt – ez egészen az 1924-es nagy oktatási reformig meghatározta az oktatás rendszerét és jellegét.

A kötelező tárgyak közül a görög nyelvet VI. osztálytól ki lehetett váltani görögpótló magyar irodalommal és görögpótló rajzzal (a két tárgy heti óraszáma együtt tette ki a görögóraszámot).

A tornaterem 1912-ben

 

A műhely 1911-ben

A kötelező tárgyak mellett gyakorlatok is szerepeltek az órarendben, így IV. osztályban heti 2 óra növénytani gyakorlat, V. osztályban 2 óra állattan, míg VI. osztályban 2 óra ásványtani-kémiai gyakorlat volt. Ezzel országos újítást vezettünk be! A Gimnáziumi Értesítő így írt erről: “Intézetünket illeti a dicsőség, hogy a biológiai gyakorlatokat és a gimnáziumban az ásványtani-kémiai gyakorlatot először rendszeresítette hazánkban." Hivatalosan ugyanis a tantervekben csak fizikai gyakorlatok szerepeltek.

A kötelező tárgyak és gyakorlatok mellett a tanulóknak lehetőségük volt – különdíj fizetése ellenében – rendkívüli tárgyakat is tanulniuk. Ezek meglehetősen változatos képet mutatnak, a választék rendszeresen módosult, hiszen ezek oktatása egy-egy tanár jelenlétén múlott. A legáltalánosabb rendkívüli tárgyak a rajz, a francia nyelv, a gyorsírás, a vívás és a különtorna voltak, majd néhány év elteltével mind népszerűbb lett az angol is.

A diákok bizonyítványában a kötelező tárgyakra kapott év végi jegyek és a magatartásjegy szerepelt. Ahogy a II. világháborút követő évekig mindvégig, ekkor is négy érdemjegyet használtak csak, azt is fordított sorrendben: 1 – jeles, 2 – jó, 3 – elégséges, 4 – elégtelen.

A diákok tanulmányi eredményei nem voltak túl fényesek. A beiratkozott tanulók kb. 10 %-a lemorzsolódott az év végéig, a bizonyítványig eljutóknak pedig 20-30 %-a megbukott, általában több tárgyból is. A legnagyobb mumus a mennyiségtan és a latin volt, valamint az alsóbb évfolyamokon a földrajz is.

Dr. Pinkert Ede

A labor 1913-ban

 

A természetrajz tanterme 1914-ben

7. Fegyelem

A szülő és az iskola

A szülők-diákok-iskola háromszög általános jellemzője, hogy kölcsönösen elégedetlenek egymással. Különösen igaz ez, ha gond van a gyerekkel – olyankor mindenki a másik kettőt okolja. Így van ez ma is, és természetesen így volt ez száz éve is. Ezt támasztják alá a következő “hivatalos iskolai vélemények” is.

Gimnáziumi Értesítő, 1908: “...A szülők érdeklődése nem nevelő vagy oktató célból mutatkozott, hanem inkább a rovók és intőktől való megijedés eredménye. Ez az egészségtelen társadalmi fölfogás még mindig elkülöníti a szülőt a tanártól, s nagyrészt azt bizonyítja, hogy szülő és tanár nem működik összhangzóan, s így köztük a viszony inkább kiélesedik, semhogy az erkölcsi, a nemzeti és a jellemnevelés előnyére változnék.”

Az 1909/10-es tanévben biztató változások kezdődtek: “A szülők érdeklődése némileg emelkedett. Ennek érdekében az igazgatóság két alkalommal szülői konferenciát tartott, melyet Kerékgyártó Árpád rendes tanár vezetett."

Az első szülői konferenciára 1909. december 4-én került sor, 60 szülő érdeklődése mellett. Kerékgyártó Árpád Család és iskola címmel tartott előadást. Az ezt követő felszólalások eredményeképpen az értekezlet kimondta, hogy szükséges lenne bevezetni a már több iskolában sikeres ellenőrző könyvet. A kérdéssel több későbbi tanári konferencia is foglalkozott, de megvalósíthatónak nem találta... Így a ma is oly “népszerű” ellenőrző használatát csak 1926-ban vezették be iskolánkban…

A második szülői konferenciára 1910. január 20-án került sor. Az előadás témája: “A szülő és a kirándulások”. A vitát követő megállapítás mai szemmel nem kis meglepetést okoz: “Felmerült a cigarettázás és a szeszes italok kérdése. A jelen lévő szülők többsége a felső gimnazistáknál a kirándulások alkalmával a cigaretta és az alkohol mérsékelt élvezetét megengedhetőnek tartotta.” Erre mondja valaki, hogy “bezzeg a régi időkben”...

A szülők iskola általi megítélése a későbbiekben sem javult, sőt: “A szülők önkényes eljárása okozza az iskolakerülést és a fegyelem bontását. Jóllehet az érdeklődés az iskolai rend iránt emelkedett, mégis azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb szülő csak a veszélybe került fiát megmenteni siet a tanárokhoz. Ebből a célból a tanári testület már ebben az évben azt a szokást honosította meg, hogy a szülőket január 8-tól február 1-ig és június hóban nem fogadja, mivel az ebben az időben érdeklődő szülő már későn fordul tanácsért, fiát már meg nem mentheti.” Idilli kép 1912-ből...

Házirend

Az iskolai élet kiteljesedésének fontos része volt az első Házirend kiadása. Erre is az 1909/10-es tanévben került sor.

Egy iskola házirendje sokkal több egyszerű szabálygyűjteménynél. Tükörképe kornak, szokásoknak, erkölcsöknek, gyakran még a politikának is. Gimnáziumunk első Házirendjének legérdekesebb és legjellemzőbb pontjait gyűjtöttük egy csokorba:

I.

A tanuló viselkedése a lépcsőházban, a lépcsőn, a folyosókon és az előszobákban

1. Mihelyt a tanuló belép az intézetbe, azonnal osztályába megy. Tilos az intézet előtt, az utcán való ácsorgás vagy tartózkodás.

2. A lépcsőkön futni, dulakodni, társalogva megállani, másokat a fölmenésben gátolni, vagy egyes fokokat átugrani nem szabad.

3. Óraközökben, sem az udvaron, sem a kertben, sem a folyosókon, sem az előszobákban nem játszik, nem futkos, nem zajong. Csöndesen beszélgetve, sétálgatva várja a csöngetést. Akár tanár, akár felnőtt idegen jön, utat nyit és meghajlással köszön.

4. A folyosókon lévő vízcsapokból lassan eresztendő ki a víz. A vizet nem folyatja, és szét nem föcskendezi.

5. Száraz ételt az intézeti szolgák is árulnak. Hazulról csakis száraz süteményt vagy kenyeret hozhat. Semmiféle zsíros étel, gyümölcs, hús vagy ital az intézetbe nem hozható. Akinél ilyet találnak, attól elkoboztatik.

6. Ablakon, rácson áthajolni, azok párkányára könyökölni, vagy azokhoz tülekedni, rajtuk ülni nem szabad. Ablakon át az utcára vagy az udvarra nem dob semmit, nem köp le, és nem kiált le a tanuló.

7. Az illemhely tisztaságára különös gondot fordít. Ott sem a vízvezetéket, sem az ülőkét erőszakosan nem rongálja. Az illemhelyről ruháját rendbe hozva távozik.

II.

A tanuló a tanteremben

1. Osztályba lépéskor azonnal helyére ül.

2. Tanításra szóló csöngetés után szomszédjaival még halkan sem beszélget. Csendben várja a tanítás kezdetét.

3. Óra közben az osztályban nem fut, nem ugrándozik, nem játszik, nem zajong, a padra nem áll, rajta nem futkos.

4. A katedrára és a dobogóra senki sem lép föl. A tanári asztalon keresni valója nincsen, a rajta lévő osztálykönyvhöz és egyéb szerekhez nem nyúl.

5. A tanuló a padokat nem faragja, be nem tentázza, a falat be nem piszkítja, és a bútort nem rongálja.

III.

Vándorlás és távozás

1. Mikor a csöngetés elhangzik, a tanulók az osztályban párosával és csöndben sorakoznak, és megvárják az őket vezető tanárt. A menet végén a kulcskezelő tanuló van, akit erre a tisztségre az osztályfőnök kijelöl.

2. A tanuló sem a tanítás folyamán, sem óraközben engedély nélkül nem távozhat az épületből. Ezt az engedélyt a tanuló állítja ki tintával. Ily módon:

“…” tanuló távozhatik az épületből. Dátum. Óra. Ezt az oktató tanár aláírja. Vele a kapusnál jelentkezik, átadja, aki kiengedi.

3. A kapun kiérve a tanulók azonnal hazafelé indulnak. Sem az intézet előtt, sem az utcán nem csoportosulnak vagy ácsorognak.

IV.

Az udvaron, a kertben és játéktéren

1. Az udvar, kert és játéktér arra való, hogy a tanuló óraközben szabadabban mozoghasson, és friss levegőt szívhasson.

2. Az iskola méltósága itt is megkívánja, hogy a tanuló illedelmesen viselkedjék.

3. Testi épsége érdekében kerülni fogja a veszedelmes játékokat: úgymint bakugrást, csapót, kígyózást, cigánykereket, versenyfutást, birkózást stb.

4. Nem kiabál, sikong, énekel vagy fütyül, kövekkel nem dobálózik, és nem szemetel.

V.

Az utcán

1. Rendes diák arra törekszik, hogy az utcán idegenek előtt is bebizonyítsa műveltségét és tisztességét.

2. Ott sem nem szaladgál, sem nem futkos, sem társaival nem verekszik.

3. Idegen iskolák tanulóival békességesen megfér, azokat nem bántja, és hogyha ellenséges indulatukat tapasztalja, mindenkor elkerüli a velük való összetűzést, és távolról sem nyújt alkalmat arra, hogy azok vele kikössenek.

4. Az utcán néha előforduló csődületektől távol tartja magát, és semmiféle zavargásba vagy tüntetésbe nem elegyedik.

5. Az utcán áruló közegek holmiját nem bántja. A házak, boltok falazatát, kirakatát sem befirkálással, sem másminemű sérelemmel nem illeti.

6. Az utcán elkövetett bárminemű kihágásért az iskolai fegyelmi szabályok szerint büntetik.

VI.

A templomban

1. A templomban ájtatossággal teljesíti vallásos kötelmeit. Fecsegéssel, fészkelődéssel vagy másminemű zavaró viselkedéssel nem zavarja az istentiszteletet.

VII.

Otthon

1. A tanuló szüleinek szeretettel, bizalommal, engedelmességgel tartozik. Ők az ő szeretetteljes bírái, vezetői és fönntartói.

2. Az iskolából hazajőve megpihen, és körülbelül két óra múlva hozzáfog tanulmányaihoz, amelyek befejezésével erkölcsös és üdítő szórakozásokkal tölti idejét.

3. Az iskolai leckét sem nekik, sem esetleges tanítóinak le nem tagadja, és ha néha be is állna az a körülmény, hogy iskolai leckéje nem volna, legalább ismétléssel foglalkozik.

4. Mindenkor őszintén és a valóság szerint elmondja iskolai működését, feleleteit és viselkedését, a kapott intéseket és fölvilágosításokat.

VIII.

Egészségügyi szabályok

1. Minden tanulónak szükséges tudni, hogy ruháját, lábbelijét tisztán tartsa, azon a legkisebb foltot és piszkot ne tűrje. Télen jó meleg felsőruhát öltsön, a tornanapokat kivéve vászoninget hordjon, lábbelije sohase legyen rongyos, kezével szeméhez ne nyúljon, továbbá jól táplálkozzék, a táplálékot jól megrágja, száját és fogait evés után tiszta vízzel kiöblítse vagy mossa, mindenkor az iskolában elhelyezett köpőcsészébe köpjön, a vízvezetékből csakis az arra rendelt ivóedényből igyék, s azt alaposan kiöblítse az ivás előtt, és minden iskolai egészségügyi rendeletnek engedelmeskedjék.

IX.

A tanulók magaviselete a szolgákkal és idegenekkel szemben

1. Tanuló a szolgának parancsot nem osztogathat. Szükség esetén, iskolaügyben kéréssel fordulhat az illető szolgához, aki ha ezt a kérést nem teljesíti, semmi módon nem vonhatja felelősségre, nem utasíthatja rendre.

2. Ugyancsak az osztályfőnökhöz fordul, ha a szolga megsérti, de vele feleselnie vagy gorombáskodnia nem szabad.

X.

Fegyelmi szabályok

1. A tanuló az intézet minden tanárának mind az iskolában, mind azon kívül tisztelettel és engedelmességgel tartozik.

2. Társai iránt viseltessék minden tanuló szeretettel, és kerüljön el minden ellenségeskedést. Ha sértve érezné magát, úgy a maga ügyének bírája nem lehet, nem civakodik és pörlekedik, hanem jelentést tesz az ügyről az osztályfőnöknek.

3. Arra, aki idegen holmit eltulajdonít, legyen az bármily csekély értékű is, minden esetben a kizárás büntetése vár.

4. Az a tanuló, aki igazolatlanul, bár megszakítva annyi órát mulasztott, amennyi a heti órák száma, az intézetből kilépettnek tekintik, illetőleg kizáratik.

5. Az iskola elvárja a szülőktől és helyetteseiktől, hogy az órák igazolását a legkomolyabban és legszigorúbban veszik, és a kapott értesítésre azonnal felelnek. Amennyiben a tanári testület ez irányban a szülők részéről túlságos enyheséget tapasztalna, csak orvosi bizonyítvánnyal fogad el igazolást.

6. A tanulónak semmit sem szabad eladnia, elcserélnie, elajándékoznia vagy elzálogosítania. Tilos a pénzkölcsönzés is és a kártyázás, meg minden más nyerészkedő játék.

7. Az intézeten kívül fönnálló társulatoknak a tanulók nem lehetnek tagjai.

8. Vendéglőket, kávéházakat és egyéb mulatóhelyeket szüleik vagy gyámjuk nélkül nem szabad meglátogatniok.

9. Utcákon, kirándulásokon és nyilvános helyeken dohányozni még azoknak sem szabad, akiknek ezt szüleik otthon esetleg megengedik.

10. A tanulónak az utcán sétabottal vagy pálcával járni tilos.

XI.

Büntetések

1. A házirend, rendtartási és fegyelmi szabályok megszegése a következő büntetéseket vonja maga után:

a) a tanár által való magános figyelmeztetés és intés,

b) szigorú feddés az osztályfőnök által,

c) az osztály előtt való nyilvános megdorgálás,

d) az igazgató elé idézés, ki ez alkalommal, ha szükségét látja, tanácsolhatja a szülőknek a tanuló csendes eltávolítását az intézetből,

e) a tanári szék elé idézés azzal a figyelmeztetéssel, hogy nem javulás esetén kizárják az intézetből,

f) a tanuló kizárása a saját intézetéből, vagy a helybeli középiskolákból,

g) oly esetekben, midőn félreismerhetetlen az erkölcsi romlottság, s ez bármely intézet erkölcsiségét veszélyeztetné, az ország összes iskoláiból való kitiltás.

 

8. Iskolai élet

Zászlóbontás és induló

Az 1909/10-es tanév kezdetére gimnáziumunk nagykorúvá vált. Immár minden évfolyamon volt tanulója. A felnőtté válás látványos külsőségekben is megnyilvánult: az iskola zászlót bontott – saját indulóra!

Az Értesítő leírása szerint a zászló: “Nehéz, fehér selyem, nehéz arany hímzéssel és nemzetiszínű szegéllyel. Az egyik oldalon a magyar birodalmi angyalos címer, az intézet címével. A másik oldalon az intézeti ex libris mint iskolai címer »Magyar szívvel, bölcs elmével, edzett karral Előre« körírással. Az intézeti címert körülfogó cserfa koszorút a GIII. Pajzs köti össze. A zászlórúd gömbjén álló turulmadár a magyar címert tartja. A gömbben a zászlóalapítás oklevele van eltépve."

Az ifjúsági zászló felszentelésére 1909. május 16-án került sor. Az Értesítő így emlékezik vissza a nagy eseményre: “Erre az alkalomra az ujlaki háziurak az ünnepélyes menetirányban összes házaikat föllobogózták és földíszítették. A III. kerület hintótulajdonosai kocsijukat rendelkezésünkre bocsájtották. A Lajos-utcai polgári iskola igazgatója, Maurer Rezső egy kedves, polgári iskolai kis koszorúslánycsoportot vezetett. A kerület összes iskolái és egyletei vagy küldöttségileg, vagy zászlójuk alatt jelentek meg. Hasonlóan azon környékbeli intézetek, melyekből az intézet növendékeit toborozza. Részt vettek a budapesti középiskolák küldöttségei és zászlói. […] A zászlóanyai tisztet Botzenhardt János dr. országgyűlési képviselő neje vállalta el, aki egy gyönyörű fehér selyemszalaggal díszítette a zászlót »Küzdj és bízva bízzál« fölírással."

A nagyszabású rendezvény kezdetén felvonultak a buda-ujlaki templomba, ahol ünnepi nagymise keretében Váradi L. Árpád dr. c. püspök, miniszteri tanácsos úr a zászlót felszentelte. Az intézetbe történt visszavonulás után díszünnepélyt tartottak. A Himnusz, valamint Máté Lajos tanár úr megnyitóbeszéde után Sajó Sándor ez alkalomra írt Magyar zászló című ünnepi ódáját szavalta. Beszédet mondott a Minisztérium képviselője, majd megtartották az ünnepélyes szögbeverést. Gál Pál VI. osztályos tanuló “ifjúsági latin beszéde”, illetve Dobi Andor VI. osztályos tanuló által írt A mi zászlónk című vers elhangzása után az intézet igazgatója mondott beszédet. Az ünnepély a Szózat eléneklésével zárult.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az iskola indulója és ...

Zenekara 1911-ben

“Aznap este az ifjúság a Lukács fürdő kerti helyiségében szülők és polgárság jelenlétében társasvacsorát rendezett, mely után tánc következett" – zárja megemlékező sorait az Értesítő.

A gimnázium indulója is ekkor született. Lenz Ferenc, az iskola énektanára és zenekarának vezetője írta.

A szerző ezenkívül is írt zeneműveket szép számmal. A gimnázium tanárának, Sajó Sándornak szövegeire több műdalt írt, a budai Mária Congregatio jubileumára zenekari misét komponált, a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége felkérésére több tornazenét szerzett. Mindezek mellett neki köszönhető az iskolai zenei élet magas szintű megszervezése is. A tanév során az iskolai zenekar nagy hangversenyt adott, fellépett a háziünnepélyen, a dísztornán, sőt eljutott Martonvásárra is, ahol a Beethoven-ünnepélyen lépett fel.

Diákélet

Az Ifjúsági Önképzőkör máris komoly sikereket ért el. Legtehetségesebb tagja, Somogyi István egymást követő 3 évben is országos pályázatot nyert, “Válás meg egyéb ügyes-bajos dolgok” című novelláját a Budapesti Hírlap tárcarovata is leközölte 1911-ben!

A Szabad Líceum előadásaira már bérletet is kiadtak, az előadók között pedig már diákokat is találunk, akik saját gyűjteményeik és kísérletek bemutatásával emelték a programok színvonalát. A minisztérium által adományozott "mozgóképeket vetítő gép” is megtette a maga jótékony hatását...

Az iskola sportolói sikert sikerre halmoztak, különösen a medencében szárnyaltak diákjaink: a 3x40 méteres vegyes váltónk a Nemzeti Sport vándordíját, majd a Budapest ifjúsági bajnoka címet nyerte el 1911-ben, a rá következő évben pedig sprintváltónk érdemelte ki a legjobb magyar középiskolai csapat címet!

Tenisz...

evezés és ...

korcsolyázás az 1910-es évek elején

1913-ban, az országos alakulással egy időben nálunk is zászlót bontott a cserkészmozgalom, létrejött az első “cserkész őrszem” Huber Árpád tanár vezetésével. A mozgalom lényegét a vezetőtanár az alábbiakban foglalta össze:

“Angliában minden iskolásfiú cserkész. A tavaszi, nyári és őszi hónapokban nagy táborozásokat rendeznek, ahol a fiúk gondoskodnak minden szükségletükről, maguk főzik meg ebédjüket, tisztán és rendben tartják a tábort. Ilyenformán önállóságra tesznek szert, megedződnek testben, és később, magasabb korban esetleges nélkülözéseket inkább tudnak elviselni, ellentétben azon gyermekekkel, akiket szüleik a meleg szobában és kiszolgálás mellett nevelnek. Minden cserkész köteles naponta egy jótettet elkövetni. Hogy mit értünk jótett alatt, azt a fiú gondolatvilágára kell bízni. A jó tettnek napi elvégzése nem egyéb, mint buzdítás a jó munkára, továbbá erős jellemre és akaraterőre való szoktatás. Az újonc az újoncpróba letétele után fogadalmat tesz a csapat zászlója előtt. Becsületére fogadja, hogy 1. mindig hű lesz Istenhez, királyához és hazájához. 2. Mindenkin segít, aki segítségre szorul, és 3. Megtartja a cserkészőrszem törvényt. A cserkészőrszem törvény, többek közt, előírja azt is, hogy cserkészfiú mindenkor híven és lelkiismeretesen teljesítse kötelességét."

A fiatalok kiképzésének főbb részei a térképolvasás, a szabadban való tájékozódás, a morzejelzés és az elsősegélynyújtás voltak. A karácsonyi szünet alatt a lelkes tagok egy műhelyt önállóan átalakítottak cserkészszobává – a kőműves-, mázoló-, kárpitos-, asztalos- és ácsmunkákat is maguk végezve. Az iskolai rendezvényeken segéderőként is közreműködtek. Az év során 9 kirándulást és táborozást tartottak, a fegyelemre különösen szigorúan ügyelve: azt, aki intőt kapott, megjavulásáig kizárták a csapatból. Az első tagok ünnepélyes fölavatására 1914. január 21-én került sor Pálvölgyön, az intézeti zászló előtt. A 11 ifjú cserkész fontos hagyományt teremtett az iskolában.

Már a legelső érettségi alkalmával felvetődött a gondolata egy szervezetnek, mely az iskola végzett diákjait tömörítené. Kellő számú tag a harmadik érettségi után gyűlt össze, így 1912 júniusában megkezdte munkáját az előkészítő bizottság az alapszabály-tervezet kidolgozásával, 1913. március 9-én pedig megalakult a Volt Iskolatársak Szövetsége. Tiszteletbeli elnökévé Morvay Győző igazgatót választották, elnöke Makoldy Viktor tanár lett, mellette 6 fős tisztikar és 24 fős választmány dolgozott. A Szövetségnek megalakulásakor 60 tagja volt. Az Alapszabály szerint a Szövetség célja az iskola volt és jelenlegi tanítványainak erkölcsi és anyagi támogatása, a volt iskolatársak közötti társas érintkezés ápolása. Az éves tagsági díjat 4 koronában állapították meg.

9. Tanári kar

A kar

Az iskolánk megalakulását követő néhány évben kialakult a tanári karnak egy szilárd, hosszú évtizedeken át együtt dolgozó magva. Már az 1910-es években ők alkották a kar gerincét, rájuk épült az iskola, formálták szellemiségét, működtették egyesületeit és köreit. Az évtized végére összeszokott, összetartó csapatot alkottak, akik sajátjuknak érezték, érezhették a III. kerületi gimnáziumot. Diákok és tanárok generációi nőttek fel mellettük, és a kezük alatt, és ők egészen a 30-as évek elejéig szolgálták iskolájukat. E nagy tanárgeneráció vezető tagjai voltak: dr. Morvay Győző igazgató, dr. Ágner Lajos, dr. Máté Lajos és dr. Olgyai Bertalan magyar–latin szakos tanárok, Vass Árpád lelkész, latin–görög szakos tanár és Frank Ferenc mennyiségtan-természettan tanár.

Tanári portré: dr Máté Lajos

E kiváló alapító tanárnemzedékből dr. Máté Lajos emlékére álljon itt – változtatások nélkül – az iskolai Értesítőben nyugdíjba vonulásának tiszteletére megjelent írás:

"A most nyugalomba vonuló Máté Lajos dr. c. igazgatót tanári pályájának java része, 23 év fáradhatatlan, lelkes és eredményes munkássága szorosan iskolánkhoz kapcsolta. Elég nagy idő ahhoz, hogy a távozó és az itt maradtak egyaránt fájdalmasan érezzék a válást, a benső közösség megszakítását. Bizonyos, hogy sokszor fogjuk még keresni a katedrán, a tanácskozóteremben és tanári szobában, és nemegyszer, bizonyos feladatok előtt állva, önkénytelenül is őrá fogunk gondolni. Mert vannak emberek, akik ha kiválnak egy közös célért küzdő csoportból, üresen maradt helyüket hiába tölti be más, azért mégis minduntalan szembeötlik távollétük.

Máté Lajos dr. egész lelkével az iskolának élt. A tanári hivatásnak komoly, lelkiismeretes teljesítésében – hál' Istennek – elég sok hasonló társa van. De ő több volt buzgó tanárnál. Nem csak az iskolát szerette, a munkának volt szerelmese, a kötelességteljesítés rajongója. Élet és munka szerinte két szó, amelynek azonos az értelme. Munka és munka között nem talált különbséget. A másokat bosszantó, aprólékos ún. mellékteendők az ő számára éppoly komolyan végzendő feladatok voltak, mint a legjelentősebbek. Akár egy lendületes előadást tartani az irodalomból, akár jegyzőkönyvet fogalmazni vagy vég nélküli statisztikát készíteni: mind ugyanolyan kedvvel és lelkiismeretes pontossággal végezte. A kötelesség határait messze kitolva bármikor készséggel vállalta a többletet is. Mivel a munka teljesen elfoglalta, a maga egyéni igényeivel nem ért rá foglalkozni. Az ő számára nem voltak hivatalos órák, csak feladatok, amelyeket teljesíteni kell; emellett idő, fáradtság és egyéni kényelem nem jöttek számításba.

Ilyen komoly életfelfogás ellenére is mindig derült maradt kedélyvilága. Egy-egy jó tréfának szívből tudott örülni, s ilyesmire maga is mindenkor kapható volt. Soha senkire semmiért meg nem haragudott, mint ahogy őt is valamennyi kartársa szerette.

Szintúgy nem ismerte a zord nagyképűséget a katedrán. Tanítványaitól szigorúan megkövetelte a pontos munkát, nem tűrte a felületességet, de atyai megértéssel foglalkozott ügyes-bajos dolgaikkal, és az elbíráláskor inkább a szívére hallgatott.

A hivatás érzése vitte ugyan a tanári pályára, de ha véletlenül más foglalkozást választ, erős kötelességtudásánál fogva ott is éppoly eredményes lett volna működése, mint ahogy valóban a legkülönbözőbb természetű munkakörben is mindig elismerésben volt része.

Már gimnáziumi tanulmányait is jelesen végezte Losoncon, ahol született (1872. márc. 20.). A budapesti egyetemen irodalmi, esztétikai és művészettörténeti tanulmányokat folytat, modern nyelveket tanul. A magyar és latin irodalomból kitűnő minősítésű oklevelet szerezvén 1896-ban, mindjárt megkezdi tanári pályáját, mint a hajdúnánási ref. gimnázium rendes tanára. A következő évben állami szolgálatba lép az erzsébetvárosi áll. főgimnázium rendes tanáraként. Az itt töltött 11 év alatt tanítói munkája mellett élénk részt vesz a város közéletében, kultúrmunkájában. Helyi lapokat szerkeszt, színházi kritikus, a református egyház presbitere, a Tulipánszövetség titkára, a Torna- és Vívóegyesület művezetője. Az 1908/9. tanév elején helyezik át akkor még fiatal, fejlődésben levő iskolánkhoz. Kiváló tanári működésének elismerését bizonyítja, hogy már 1903-ban, majd 1907-ben tagja volt a tanári fegyelmi vizsgálóbizottságnak, 1913-ban a székelyudvarhelyi s 1914-ben a karcagi ref. főgimnázium érettségi vizsgálatain kormánybiztos. 1924. november havában a Kormányzó Őfőméltósága középiskolai igazgatói címmel tüntette ki.

Tanári elfoglaltsága mellett buzgón áldozott az irodalomnak is. Írt verseket, pedagógiai, irodalmi és nyelvészeti értekezéseket az óbudai Egyházi Élet c. folyóiratba és a különböző szaklapokba. Kiadta Vörösmarty válogatott kisebb költeményeit bevezetéssel és jegyzetekkel. Petőfi c. 3 felvonásos tört. színművét a Fővárosi Színház 1911-ben ismételten előadta.

A háború előtt 3 évig vezette a munkásgimnáziumot Budapest III. kerületében. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesületnek alapítása óta titkára, majd főtitkára, az Iskolaszanatórium Egyesületnek igazgatósági tagja, a Hadtörténeti Múzeum külmunkatársa.

Máté Lajos dr. ezek mellett egyik kiválósága a magyar gyorsírásnak. Már bölcselethallgató korában megszerzi a gyorsírótanári oklevelet, jegyzője, majd választmányi tagja a Gyorsíró Egyesületnek, ismételten díjat és elismerő oklevelet nyer a versenyeken. Szerkesztette a Gyorsírási Lapokat, s tevékeny részt vett az 1913. évi nemzetközi gyorsírókongresszus előkészítésében.

Mint katona is a szakadatlan munka embere volt. 1914-ben vonult be mint népfölkelő hadnagy, nemsokára főhadnagy, s a somorjai hadifogolytáborban teljesít szolgálatot mint szakaszparancsnok. Századparancsnok-helyettes, orosz hadifogoly tiszti tábor parancsnoka, zászlóaljsegédtiszt, a tiszti étkező vezetője, az egészségügyi oszlop parancsnoka, és szerkeszti az Őrzászlóalj c. katonai folyóiratot. 1917 decemberétől 1918. november közepéig a Honvédelmi Minisztériumban fogalmazó tiszt népfölkelő századosi rangban. Megszerezte a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján. Tulajdonosa a háborús emlékéremnek.

E megemlékezés csak vázlatos képét adja Máté Lajos dr. sokoldalú tevékenységének. Annyi sikerrel teljesített munka után most egy új, szokatlan feladat vár rá: pihenni, nyugodni. Ez az első kötelesség életében, amelyet előreláthatólag igen rosszul vagy sehogy sem tud majd teljesíteni."

Dr. Máté Lajos

10. Az Élet küszöbén

Az első érettségi

Az 1902/03-as tanév I. c osztálya 1910-re eljutott az érettségiig. Az akkori osztály alaposan átalakult. A gimnázium első érettségijére 30 diák jelentkezett: 26 rendes tanuló, 2 magántanuló és 2 kiegészítő latinvizsgázó. Az "eredeti" 34 kisdiákból öten álltak a startvonalnál. Az évek során lassan elfogytak: a második évet 30-an, a harmadikat 29-en, a negyediket már csak 19-en fejezték be közülük. Az ötödik osztályt 10, a hatodikat és a hetediket 7 itt kezdő tanuló végezte el iskolánkban. A nyolcadikat hatan fejezték be közülük, és öten nekivágtak az érettséginek is.

A XX. század eleji érettségi rendszer bár sokban hasonlított, mégis több ponton jelentősen eltért a száz évvel későbbitől. Az úgynevezett rendes érettségi mellett, ami május végén, június elején zajlott, a "javító és pótló vizsgákat" szeptemberben és decemberben tartották. Egy tanuló maximum háromszor próbálkozhatott, ennyi kudarc után többé érettségire nem volt bocsátható.

Az érettségi természetesen már akkor is írásbeli és szóbeli részből állt. Az első írásbelikre 1910. május 17–19-én került sor.

Íme az első érettségi “legendás” tételei:

a) Magyar nyelvből:

    “Kármán József jelentősége a magyar irodalomban”

b) Latin nyelvből:

    "Cic. in Verrem II. c. I."

c) Mennyiségtanból:

“1. Valamely kölcsönt 70 félév alatt kell törleszteni utólagos, egyenlő részletekkel. A törlesztési tervezetből kitűnik, hogy a hetedik tőketörlesztési részlet 311,83 K, a tizedik pedig 334,82 K. Mekkora az évi kamatláb, az annuitás és a kölcsön? Végül mennyi az utolsó tőketörlesztési részlet?

2. Mennyi azon csonka, egyenes körkúp térfogata, melynek 5,42 m. hosszú oldalvonala az alaplappal 48° 22' 40"-nyi szöget alkot, és a két fedőkör sugarának aránya 4:1 ?"

A szóbeli vizsgákat június 10, 11 és 13-án tartották. Mind a 30 jelentkező szóbelizhetett. Biztató...

 

Az 1913-ban és...

az 1914-ben végzett VIII. osztály

Íme a végeredmény:

    Jelesen érettek: 2 fő

        (Günther Tivadar és Mocsári Márton – mindketten az "eredeti I. c osztályban" kezdték tanulmányaikat)

    Jól érettek: 7 fő

        (köztük Schubert Ágost a "régiek" közül)

    Érettek: 15 fő

        (köztük Schiffler Ernő és Széchy Dezső, volt I. c osztály)

    Érettek összesen: 24 fő

    Egy tárgyból javító vizsgálatra utasíttatott 4 fő.

    A kiegészítő érettségi eredménye: 1 érett, 1 nem érett.

Továbbtanulás

Az I. világháború kirobbanásáig 5 évfolyam érettségizett, összességében 183 fiatal, köztük 3 ifjú hölgy is – természetesen szigorúan csak magántanulóként... Az érettségi – akkor még – igazán komoly próba elé állította a jelölteket. Ezt bizonyítja, hogy az 1914-ig sikeresen leérettségizett 183 főből elsőre csak 55-en vették az akadályt (ebből is 24-en a legelső évben!). Egy javítással 97-en, 2 javítással 26-an, teljes ismétléssel 4-en. A legkitartóbb diák pedig a teljes ismétlés javításával szerezte meg a hőn áhított dokumentumot...

A 183 érettségizettből 127 továbbtanult, míg kereső pályára 45-en mentek (további 15 fő katonai kötelezettségének tett eleget, 6-an pedig otthon maradtak, de a 3 lányt nem találjuk köztük!).

A 127 továbbtanuló közül 51-en tudományegyetemen folytatták tanulmányaikat: jogi karon 23-an, orvosin 10-en, bölcsész- és természettudományi karon 15-en (köztük a 3 hölgy is), míg hittudományi karon 3-an. Műegyetemre 44 fiatal ment, míg főiskolára 29: kereskedelmire 8, állatorvosira 6, katonaira 6, mezőgazdaságira 5, és művészetire 4. Végül “községi közigazgatási tanfolyamon" 3 diák folytatta tanulmányait.

A kereső pályára lépő 45 érettségizett fiatal közül közhivatalnok lett 22, gazdasági-kereskedelmi területen helyezkedett el 12, közlekedési pályára ment 9, és nevelő lett 2.

A háborús években a fő változás, hogy az érettségizettek döntő többsége “katonai kötelezettségének tesz eleget” (1915-ben 29-ből 25-en...). Az ő további sorsukról csak szomorú feltételezéseink lehetnek...

11. Első hírességeink

Híres ember. Nehezen meghatározható fogalom. Minden közösség számára fontos, hogy megmutathassa, tagjai közül kik vitték a legtöbbre, kik váltak "híres emberré". Egy iskola számára ez különösen fontos, mondhatjuk, "értéknövelő” tényező. Mégis, hogy kik kerülnek be ebbe a körbe, nagyon is esetleges. Gyakran koronként változó, még ha a politikai-ideológiai indíttatásoktól eltekintünk, akkor is. Éppen ezért itt és most le kell szögeznünk: akármennyire is szeretnénk minden korszak minden "híres emberét" megemlíteni, csak válogathatunk közöttük, és így sajnos sokan kimaradnak. De szerencsére van kik között válogatni...

Tudósok, művészek, sportolók – mindhárom “alapkategória” képviselőjét megtaláljuk iskolánk első végzős évfolyamainak tanulói között. Ilyen például Alföldi András egyetemi tanár, régész, történész, numizmata. 1912-ben végzett iskolánkban, majd egyetemi éveit követően a Nemzeti Múzeum Éremtárának volt munkatársa. 1923-tól debreceni, majd budapesti, berni, bázeli és végül princetoni egyetemi tanár. A Magyar Tudományos Akadémiának 1933-tól levelező, 45–49-ig rendes tagja. Tagságát 1989-ben állították helyre. A Kárpát-medence ókori történetével és kultúrájával, a lovas nomád népek és a rómaiak történetével, valamint ókori numizmatikával foglalkozott. Számos folyóirat és sorozat szerkesztője volt. 1981-ben, 86 évesen hunyt el az Egyesült Államokban.

Szintén 1895-ben született, majd iskolánkban Alföldi osztálytársa volt, és vele együtt “érett” 1912-ben Komor Vilmos. Az iskolai zenekar egykori elsőhegedűse karmester lett, 1928-tól 1932-ig a Városi (ma: Erkel) Színház operakarmestere, ezt követően az Operaház művészeti vezetője, 1945 után dirigense volt. 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1971-ben hunyt el.

Iskolánk első világhírű sportcsillaga az 1891-ben született Kehrling Béla volt, aki a IV. évfolyamot a “legendás” induló osztályba bekapcsolódva nálunk végezte.

Univerzális sportfenomén, már diákkorában minden sportágban sikeres, amit csak kipróbál. Nevét nem is lehet egyetlen sportághoz kötni: háromszoros válogatott focista, bobcsapatával Tátra-bajnokságot nyer, 20 éven át ő a magyar teniszbajnok; a külföldi bajnokságok egész sorát nyeri, megveri a többszörös wimbledoni bajnok Borotát, a franciák legendás “repülő baszkját” is. Nevét a magyar sport aranykönyvébe mégis egy másik sportágban írta be.

1926 decemberében rendezték Londonban az első asztalitenisz-világbajnokságot. Kehrling Béla nem volt az utazók között. A magyar játékosok az összes egyéni és páros aranyérmet besöpörték. A férfi csapatverseny azonban váratlan fordulatot hozott: a férfi egyesben és párosban egyaránt világbajnoki címet szerzett Jacobi Roland édesapja elhunyt, így ő hazautazott. A “beugró” Kehrling Béla volt – a teniszező focista... A csapatverseny döntő mérkőzését ő játszotta az osztrákok addig veretlen legjobbja, Pillinger ellen. A magyar csapat egyetlen reménye a népszerű “Puci” legendás küzdőképessége volt. Le is győzte esélyesebb ellenfelét, így Magyarországé lett az első férfi asztalitenisz csapat-világbajnoki aranyérem is.

Kehrling Béla, a legendás Puci, 1937-ben hunyt el. A Nemzeti Sport emlékkönyvébe ezt írta: "Szépen nyerni könnyű, szépen veszíteni nehéz. Ezt tanulja meg minden magyar sportember.”

A korszak legendájaként élt a köztudatban volt diákunk, Luchsingeni Vitéz Hefty Frigyes neve is. Az első világháború tábori pilótájaként “a Monarchia legdekoráltabb katonáinak egyike” lett. Hőstetteivel és legendás bátorságával az ifjúság példaképévé vált.

Korszakos híresség volt Grill Lola színésznő, vagy ahogyan később emlegették: “szavalóművésznő”, aki 1896-ban született, és iskolánk magántanulója volt. 1918 júliusában a Kammerspiel Theaterben Arany, Petőfi, Vörösmarty németre fordított költeményeiből szavalt oly sikerrel, hogy a legelőkelőbb berlini lapok a teljes elismerés hangján emlékeztek meg róla. A művésznő 1926-tól haláláig az Egyesült Államokban élt.

 

11. Hol tartunk? -- Iskolánk helye a fővárosi középiskolák között

Az 1910-es évek elején a III. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium teljesen kiépült. Fontos kérdés azonban, hogy ezzel a budapesti középiskolák rangsorában hol helyezkedik el? Erre kaphatunk választ a Magyar Középiskola 1913-as kötetében Légányi Dezső: Budapest középiskolái című írásának elemzésével. A szerző az 1911/12. évi értesítők alapján készítette el összehasonlítását.

Az adott évben Budapesten 25 középiskola működött – 20 gimnázium és 5 reáliskola. Ezek közül állami főgimnázium (mint a miénk is) 11, állami főreál 3, királyi katolikus 1, felekezeti 5 (2 római katolikus, 1-1 evangélikus, református és izraelita), községi 3, társulati 1 és magán 1. Az elemzés a 25 középiskola közül 24-gyel foglalkozik, az izraelita ugyanis nem küldte el értesítőjét.

Az összevetés ránk vonatkozó általános megállapításai a következők lehetnek: rossz körülmények, gyenge anyagi és az átlagosnál szegényebb szülői háttér, magas követelmények, jó felszereltség, kitűnő háttérmunka, haladó szemlélet egy sor szakmai újítással.

Az épületek elemzése során 8 iskolánál találtak gondokat, súlyos helyzet 3 helyen volt tapasztalható, köztük a III. kerületben – és az új épületünkre még 30 évet kell várni...

A tantestületek elemzésében a pontos átlagot mutatjuk: 24 iskolában 767 tanár dolgozik, egy iskolára átlagosan 17 rendes tanár jut (nálunk 16 van), a teljes kar létszáma átlagosan 32 fő (nálunk 33). Érdekes, hogy a kor 9 féle tanárt különböztet meg: vezető igazgató, beosztott igazgató, rendes tanár, helyettes tanár, bejáró tanár, óraadó tanár, tornatanár, vallástanár és hitoktató, valamint iskolaorvos és egészségtantanár. Őket egészítik ki a tanárjelöltek. A tanárok budapesti összlétszáma három év alatt örvendetesen, 90 fővel nőtt.

A tanárok tudományos munkásságának színvonalát jelzi, hogy közülük 9 MTA-tag, 1 a Kisfaludy Társaság rendes tagja, 1 egyetemi díszdoktor, 12 egyetemi tanár és 1 egyetemi rektor. Az “egyszerű” egyetemi oktatókat, kutatókat és más tudományos munkát végzőket az összesítés már számba sem veszi...

A 24 iskolában 277 osztály működik, átlagosan iskolánként 11 (nálunk is 11 volt). Szélsőséges a Tavaszmező utcai 22 és a VI. kerületi állami leánygimnázium 4 osztályával.

Budapest középiskoláiban 13 708 diák iratkozott be az adott évre, átlagosan 571 fő iskolánként, ebből magántanuló 589 fő, azaz 24 fő/iskola. Nálunk ezek a számok: 416 beírt, ebből 27 magántanuló. A legnépesebb iskola a VII. kerületi 1069 fővel, a legnéptelenebb a László-féle magángimnázium 94 fővel.

A beírt tanulók közül "vizsgálatot tett", azaz bizonyítványt kapott 12 834 diák, tehát a beírt tanulók 93,6 %-a. A lemorzsolódás nálunk ennél valamivel nagyobb: a 416 főből 380 végzett, azaz 91,3 %. Az ok prózai: a tandíjat nem bírták fizetni…

A “vizsgálatot tett” tanulók előmenetelének vizsgálatakor meg kell állapítanunk, hogy a bukások száma nálunk nagyon magas, a 17 %-os budapesti átlaghoz képest 23 %. Iskolánk eredményeit ismerve megállapítható, hogy ez elsősorban a magas szakmai követelmények szigorú betartásával és nem diákjaink képességeivel magyarázható.

Az érettségizettek pályaválasztásánál nehéz pontos összehasonlítást végeznünk. Talán pontosabb képet kapunk, ha az adott év 627 érettségizett tanulóját gimnáziumunk első öt évében érettségizett 183 tanulójával vetjük össze. E szerint a tudományegyetemet választók aránya hasonló: Budapest 44,8 %, nálunk 40,2 %. Ezen belül a hittudományi és a jogi kar szinte azonos ( 2,1 % – 2,4 %, illetve 19,1 % – 18,1 %), a tanári hasonló (Bp. 8,6 %, nálunk 11,8 %) , az orvosit azonban nálunk a budapesti átlagnak csak a fele választotta: 15 % és 7,9 %. A mérnöki pálya ellenben a mi diákjainknál népszerűbb: budapesti átlagban is ezt választották a legtöbben (21,7 %), nálunk ez a szám viszont 34,7 %. Komoly eltérés van még az állatorvosi pályánál (Bp. 0,5 %, nálunk 4,7 %), a többi főiskola és egyetem esetében az arányok hasonlóak. A továbbtanulást vizsgálva tehát megállapíthatjuk, hogy összességében a budapesti átlag jellemző nálunk is.

A szülők foglalkozásának összevetése sem okoz nagy meglepetéseket. Iskolánk enyhén az átlag alatti, jellemzően számottevő eltérés a kereskedelmi csoportokhoz tartozóknál van: budapesti átlagban ez 28,6 %, míg nálunk csak 21,8 %. Több viszont a köztisztviselő (15,5 % – 21,6 %), a közhivatalnoki alkalmazott (2,8 % – 5,8 %) és a pedagógus (4 % – 5,5 %), gyermeke. Kirívó eltérés a piarista gimnáziumnál (24 mágnás gyermeke...), a II. kerületi királyi katolikus gimnáziumnál (például ide jár József Ferenc főherceg is...) és a László-féle magángimnáziumnál tapasztalható – ezek a gazdagabb elit iskolái.

Ugyanez derül ki a felvételi és tandíjak összehasonlításából is. A felvételi díj 10 és 134 korona között mozog, kiugró a László-féle magángimnáziumé (134 K). Nélkülük az átlag 17,20 K, nálunk a felvételi díj 19,50 K. A tandíj a legtöbb helyen, így nálunk is 72 K. Ennél jóval több a két leánygimnáziumban (140–200 K) és kiugró a Lászlóban – a kezdő évfolyami 220 K, a végzősöké 700 K! Átlag alatti a 3 állami főreál 60 koronás tandíja.

Különféle ösztöndíjakban átlagosan 23 diák részesült iskolánként, fejenként 80–265 K közötti átlagban. 5 iskola semmilyen ösztöndíjról sem számolt be, köztük a III. kerület sem…

Az iskolai könyvtárak és szertárak felszereltségében iskolánk a legkedvezőbb képet mutatja: nálunk működik ezekből a legtöbbfajta, összesen 14, van olyan is, amit csak mi említünk (kirándulási szertár), és az állományunk minősége is dicséretes.

A kötelező tárgyakon kívüli tanításban, így a különféle gyakorlatok szervezésében gimnáziumunk munkája országosan is példaértékű, például természetrajzi gyakorlatokat csak két iskolában végeznek, ezek közül is kiemelkedik a III. kerület 57 fős csoportjával, vetítéses előadásaival, megfigyeléseivel.

Hasonló a helyzet a rendkívüli tárgyak oktatása terén is. A következő felsorolásban szereplő tárgyakat nálunk mind oktatták, zárójelben láthatjuk, hogy a 24 iskola közül ezt – velünk együtt – hány helyen tartották fontosnak: kézimunka (2), angol (3), francia (6), vívás (6), rajz (14), gyorsírás (18). Iskolánk egyedül a műírást nem oktatta (2 helyen volt), ellenben csak mi teszünk említést a különtornáról.

Az ifjúsági körök működésének elemzésénél megállapíthatjuk, hogy tanáraink és diákjaink aktivitása példaértékű: minden alapvető kört működtetünk (önképző, segélyező, testedző, ének, zene, természettudományi stb.), sőt filológiai kör csak nálunk van. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy segélyezőkörünk összvagyona a budapesti átlagnak alig 1/3-a (16.000 K – 5.600 K), a kiadott pénzsegélyek az átlag 1/5-ét is alig érik el (830 K – 175 K). A Szabad Líceumok működésénél egyetlen iskolát tudott a szerző kiemelni magas szintű tevékenysége révén – a III. kerületit.

És végül, de nem utolsósorban gimnáziumunk vezette be elsőként, még 1906-ban a rendszeres iskolaorvosi ellenőrzést, napi 5 órában. Példánkat azóta csak a VIII. kerületi iskola követte, a többi helyen megelégednek heti 1-2 órás ügyelettel. Ezt egészíti ki a másik újításunk, a korán reggel érkezők és a késő estig maradók számára kialakított melegedőszoba.

Iskolánk tehát első 10 éve alatt beilleszkedett a budapesti középiskolák közé, szakmai munkája pedig már most az élmezőnybe repíti. Ennek fényes bizonyítékát adjuk majd a 10 évvel később induló Országos Tanulmányi Verseny legelső kiírásában is!

13. Háború és forradalmak

1914 júniusában immáron kilencedik alkalommal indultak a gimnázium diákjai, tanárai nagy nyári kirándulásra. Az úti cél Székelyföld, Borszék és környéke. 34-en vágtak neki a nagy útnak. Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely érintésével vonatoztak el Maroshévízig. Itt 3 borvizesszekérre szálltak, és eldöcögtek Borszékre. A tíznapos kiránduláson bebarangolták az egész vidéket: Gyergyószentmiklós, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Csíkszereda, Tusnád, Szent Anna-tó, Brassó, Segesvár, Gyulafehérvár. Csupa feledhetetlen élmény. A vidám társaság emelkedett hangulatban várt a hazaindulásra Aradon. 1914. június 28-a volt. A hír villámcsapásként ért mindenkit az állomáson: Szarajevóban lelőtték Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. A kirándulás befejeződött – kezdődött a háború.

Az iskola tanárai közül a háború 4 éve alatt hatan kerültek ki a frontra, mind az első évben: Barthos Indár, Frank Ferenc, Makoldy Viktor, Máté Lajos rendes tanárok, Neumer József tornatanító és Huber Árpád énektanító. Ők valamennyien túlélték a világégést, nem úgy 4 volt tanárunk: 1914-ben esett el Kiss Ernő, 1915-ben Láng Gyula és dr. Nagy Sándor, 1916-ban Doberdónál halt hősi halált Lehr András (Andor).

A háború során tanulóink több mint a felének került ki az apja a frontra. Már az első évben 62 diákunk nem volt közvetlen szülői felügyelet alatt. Volt diákjaink is tömegesen vonultak be, csak az első évben több mint 100 fiatalról tudott az iskola.

Természetesen a katonaköteles kort elért tanulóinkat is besorozták. Bevonulásukig szerényen, engedelmesen viselkedtek, búcsúztatásukkor Morvay igazgató 1-1 verseskötettel ajándékozta meg őket. A háború négy éve alatt 62 diákunkat sorozták be.

Az iskolai élet alkalmazkodott a háborúhoz: a torna és az ének tanítása már az első évtől szünetelt. 1914 októberéig az első bosnyák ezred 1500 fővel volt elszállásolva az épületben, addig a tanítás a pincében, a tornateremben és hasonló helyiségekben folyt. Az 1917/18-as tanév redukált óraszámmal folyt. A besorozottak számára hadikurzusokat tartottak, minden évben volt külön hadi érettségi is.

A tanórákon kívüli tevékenység erősen korlátozott volt, a legtöbb kör és egyesület szüneteltette működését. Az adománygyűjtés és a hadikölcsön jegyzése mindvégig folyamatos volt.

Diákok és ...

 

tanárok katonatablókon

 

A nevelésben komoly hangsúly került a hazafias érzés ápolására; a tanárok rendszeresen írattak dolgozatot e témában, cikkeket olvastak fel és magyaráztak, a kirándulásokon katonás játékokat játszottak. Külön hirdetőtáblán mutatták be a kitüntetett, megsebesült harcosait az iskolának, itt adtak hírt a hősi halottakról, s mutatták be a hadi levelezőlapokat.

A diákok fegyelmi állapotára a háború természetesen nagyon rossz hatással volt. Az Értesítő leírása szerint: “a tanulók kedélyére nem maradt hatástalanul a riasztó híresztelések tömege, és viselkedésükben bizonyos elszilajosodás észlelhető, minélfogva kétszeres erővel kellett a fegyelmezés szigorúságát alkalmazni”. Minden erőfeszítés ellenére az 1915/16-os tanévben már 11 úgynevezett "csöndes eltávolítás" történt.

A háborúról sokan sokféleképpen vélekedtek, hitüknek, szellemiségüknek, vérmérsékletüknek megfelelően. Tichy Gyula dr. római katolikus hittantanár szerint “a háborút úgy kell tekintenünk, mint az isteni gondviselés eszközét, amellyel neveli az emberiséget, mint jó atya megfenyíti, hogy megjavítsa erkölcsi életét…"

A legemberibb véleményt Sajó Sándor fogalmazta meg: "Amennyire szükséges rámutatni a magyarság nemzeti küzdelmére, mint fenséges erkölcsi példára, éppannyira fölösleges, sőt káros a részletek boncolgatása. A részletekben nemcsak fölemelőt, hanem, sajnos, igen sok lesújtót is látni. [...] Szóval: a háború nem tananyag, csak alkalom bizonyos vonatkozásokra. A vele való bővebb foglalkozást nem kívánta a tanulók érdeklődése sem. A háborús hangulat teherként ül már a lelkeken, tanárén és tanulóén egyaránt, az iskola jótékonyan hat, ha némiképp feledtetni tudja, hogy háború van."

Gimnáziumunk szerencsésen átvészelte a világégés négy évét. Az elszenvedett nehézségek, országos viszonylatban, még szerényeknek is mondhatók. Az országos helyzetet iskolánk igazgatója összesítette Középiskoláink élete a háborúban című írásában, a Magyar Középiskola 1915–1916–1917-es kötetében. A kialakult kép elszomorító: a 228 magyarországi középiskola fele hosszabb-rövidebb időre kórházzá, laktanyává, raktárrá alakult. A tanulókat kolera, skarlát, tífusz és himlőjárványok tizedelték, a harctérre hívott tanárok pótlása gyakran megoldhatatlan feladat elé állította a vezetőket: volt, ahol a tanárok száma a tantárgyak száma alá esett... Több helyen akadémikusok, minisztériumi vezetők tanítottak, máshol a volt tanítványok és nyugdíjas tanárok vállaltak órákat. Az óra-, osztály- és tantárgyredukció általános jelenség volt, az osztálylétszámkorlátokat eltörölték, így gyakori volt a 80-90 fős osztály is! A fegyelmi és a tanulmányi eredmény országosan zuhant, a bukások aránya néhol a 35 %-ot is elérte, mint például a mi iskolánkban is az 1917/18-as tanévben...

A háború befejeztével a sötét viharfelhők nem vonultak el az iskola felől. Sőt. Az 1918/19-es és 1919/20-as tanév hozta az igazán súlyos válságot. Az eseményekről nincsen pontos képünk, az Értesítő szűkszavúan és homályosan fogalmaz. Sajnos ugyanez vonatkozik a politikamentes kérdésekre is – az adatok és feljegyzések hiányosak és pontatlanok. A történeti hűség kedvéért a korabeli eseményeket az Értesítő szavaival idézzük fel:

"…a tanítás rázkódás nélkül folyt 1918 novemberéig. Az a szomorú korszak, mely ekkor a hazára szakadt, a tanügyi kapkodásnak, az új és vészes rendszereknek próbálkozása, sőt egész történeti és valláserkölcsi alapon álló oktatásunk és nevelésünk felforgatásához vezetett. Azonban ez az iskola a züllésnek éppen a kezdet első fokára lépett, midőn sem valláserkölcsi, sem hazafias alapon álló tanerőket küldöttek ide, akik a vezetést a kezükbe iparkodtak ragadni. E gyászos korszakban is, míg a régi tanárok tanítottak, a rendes mederben folyt a tanítás, s a szomorú emlékű tanítók csak 1919 szeptemberében akarták az iskola régi rendszerét fölforgani. Kevés tanuló megtévelyedése okozott nagyobb szomorúságot a testületnek. Az igazgatónak állásától fölmentéséig (1919. május 16.) semmiféle nagyobb zökkenés nem zavarta az iskola menetét. A hittant a templomokban tanították. A tanulók fegyelmezését tanárok vezették. A gyászos rendeletek végrehajtása nem történt. A nemzeti zászlót megmentettük. Sexuális oktatás nem volt. Kommunista előadásokat, kiállításokat, színházat nem látogatott. Az Internacionálét nem tanították. A hazafias irányú cserkészet, melynek országos elnöke az igazgató volt, megszűnt. A fehér ifjúság lelkesen ragaszkodott igazgatójához és régi tanáraihoz, kikkel titokban találkozott és tanácskozott. A latin, magyar és görög nyelv és irodalmat, a magyar történetet a régi szellemben tanították. A hazafias képeket a falakról le nem szedtük. Az intézeti vagyont minden fölosztási terv ellenére sértetlenül megőriztük. Az ifjúság nemesebb része a himnuszt minden veszélye ellenére énekelte, miért az 1920. március 15-iki zászlóünnepélyen, mintául szolgáló tanulók nyilvánosan az intézeti éremmel tüntettek ki. Az igazgató a vöröshadseregbe lépésre senkit nem kényszerített, a jobb érzésű tanulókat a káros egyesületektől távol tartotta, és az idegen intézetekből idetolakodó deák agitátorokat nem tűrte az intézetben. A testület szoros ellenforradalmi csoportot alkotott, mely egyöntetűen kárhoztatta a viszonyokat. Négy tanár a vörös katonaság elől megszökött, egy lemondott, az igazgató végül szomszédos falvakban bujkált. Az intézet átesett négy házkutatáson. Itt akarok köszönetet mondani azoknak a tanároknak, akik a veszedelemben velünk kitartottak az intézet hazafias tanításának és nevelésének fönntartásában!

Az a néhány hónap, melyben megtévelyedett idegen tanerők vezettek, az ifjúságon nem ronthattak annyit, hogy az újjáteremtés munkája ne terelje vissza a tanítást régi medrébe. A testület szigorú kezekkel fogott hozzá, hogy azt a kevés maradékot, mely csak emlékeztetett arra a vészes korszakra, megszüntesse, és kebelébe, az ifjúság közé nem való elemeket legott eltávolítsa."

Az iskola élete az 1919/20-as tanévben lassan visszazökkent a normális kerékvágásba. Újra működött az Önképzőkör, a Segélyegylet, a Tornakör és a Sakk-kör. Az úszóversenyen a már korábban nyert vándordíjat újból megszerezték versenyzőink.

A viharos évek azonban nem múltak el nyomtalanul. A fegyelmi helyzet nehezen állt helyre, 5 diákot eltanácsoltak, többen önként hagyták el az iskolát. A tanulmányi eredmények is nehezen javultak, az év végén a tanulóknak még mindig a 34 %-a megbukott. Csak rontott a helyzeten az iskola történetének első hosszabb szénszünete, mely a szülők nagyvonalú adományai ellenére is elkerülhetetlennek bizonyult.

A tanári kar jelentősen átalakult. A gimnázium új korszak küszöbére érkezett.

Vissza a tartalomjegyzékhez